Második fejezet 2/2

Nem sokáig voltam eszméletlen, mert mikor felébredtem még mindig Drake ölében voltam. Csakhogy nem a földön voltunk, hanem az fölött. Lenéztem és repültünk!! Felnéztem Drakera. 2 fekete szárny nőtt ki a hátából. Olyan nagyok voltak, hogy egy is simán elfedte volna mindkettőnket. Elakadt a lélegzetem.
-Kérlek, ne kapálózz. Nem akarlak még csak véletlenül sem leejteni. – mondta aggódva. Lassan bólintottam. Csak bámultam rá, mint aki sose látott még angyalt. Basszus nem is láttam!!! Hamarosan leszálltunk és letett a földre. Elhátráltam tőle, de közben le sem vettem a szemem róla.
- Félsz tőlem? –kérdezte. Nem feleltem. Fogalmam sem volt, hogy mit érzek. Félelmet? Nem. Nem tudnék tőle félni.(...) Egy réten voltunk, messze a várostól. Sötét volt, de a Hold fénye bevilágította az egész rétet. Magas volt a fű körülöttünk, kivéve ott ahol álltunk. Ott mintha nem is nőtt volna soha.
Teljes testemben remegtem. Olyan hideg volt, mint még soha. Eddig nem éreztem. Biztosan, azért mert Drake teste felmelegített.
- Sajnálom. – szólalt meg. A tekintetem megállapodott rajta. Lehajtott fejjel állt. – Tudom, hogy most egy szörnyetegnek tekintesz. Valójában.. tényleg az vagyok de…
- Nem vagy az. – vágtam közbe. – Egyáltalán nem vagy szörnyeteg. Egy szörnyeteg nem olyan, mint te.Olyanok, mint azok, akik betörtek hozzátok. Olyanok, akik gyilkolnak. Te nem vagy olyan.
- Nem tudod, hogy milyen vagyok. Alig 2 hónapja ismersz. Hogy tudsz bennem megbízni? Hogy tudod azt mondani, hogy nem vagyok szörnyeteg? –háborodott fel. – Nézd! Nem vagyok angyal! Fekete szárnyaim vannak nem fehérek. A fekete szárnyak azt jelentik, hogy..
- Hogy bukott angyal vagy.. azaz letaszítottak a mennyből. Azt mondod félnem, kellene tőled? Hogy szörnyeteg vagy? Mégsem érzem azt, hogy más lennél, mint akit megismertem.
- Teljesen más vagyok. És te is. Úgy ahogy mondtad bukott angyal vagyok. Tudod mit jelent ez? – nem válaszoltam. – Azt hogy ellenszegültem Istennek. Átálltam a sötét oldalra.
- Akkor ezek szerint azok, akik betörtek hozzátok.. ők a jó fiúk ti pedig a rosszak?
- Nem. Ebben az esetben nem. Vagyis.. Emily és Rob.. ők nem rosszak! Maria- t szolgálták. Mivel Maria évekkel ezelőtt eltűnt így most már engem mivel a fogadott fia vagyok.
- Ki ez a Maria?
- Maria egy angyal volt. Ezek a fickók… a lányát keresték. A lányát el akarják fogni, hogy ha Maria mégsem halt meg, hanem csak bujdosik, akkor mindenképp el fog jönni a lányáért. Ezt akarom én, Emily és Rob megakadályozni.
- Szóval akkor Emily és Rob nem a szüleid. És meg akartok védeni egy lányt, aki minden bizonnyal a St. Margit gimibe jár ugye?
- Lényegében igen.
- Akkor én csak… - folytattam volna, de megjelent Emily és Rob.
- Jól vagytok? – kérdezte Rob.
- Ők is.. bukott angyalok? –kérdeztem.
- Bukott angyal? Nem itt egyikünk sem bukott angyal. – felelte humorosan Emily.
- De Drake azt mondta…- kezdtem el.
- Drake hülye! Nem bukott angyal. Csak fekete szárnnyal született. Az apja tényleg bukott angyal. De az anyukája rendes angyal volt. Így ő is az. Részben. De nem démon.
- Rendes angyal volt az anyukája?- nyomtam meg a volt szót. – Szülés közben meghalt. Mint eddig minden angyal. – közölte Rob.
- Értem. És ti is angyalok vagytok?
- Nem. Mi.. Haláltáncosok vagyunk. Kötöttünk egy szerződést anyukáddal és mivel eltűnt így kötöttünk egyet Drakeval is.
- Anyukámmal? De anya nem tűnt el. – jelentettem ki.
- Mármint az igazi anyukáddal. – nevetett Emily. Aztán hirtelen lefagyott az arcáról a mosoly. – Nem mondtad el neki? – suttogta oda Drakenak nem mintha nem hallottam volna. Drake megrázta a fejét. – Ó! Szólhattál volna előbb is!
- Ezt nem értem. – szólaltam meg értetlenül.
- Sok mindent nem értesz. - sóhajtott Drake. – Akik felneveltek ők nem az igazi szüleid. Az igazi anyukád Maria. Az apukád.. Ő egy Nephilim volt. A Nephilimek félig emberek félig angyalok és démonokat ölnek. John egy csatában meghalt.
- Mintha azt mondtad volna, hogy Maria egy angyal. – hangsúlyoztam.
- Igen. Ő egy angyal.
- Azt mondtátok, hogy az angyalok meghalnak miután megszülték a gyereküket. De Maria ezek szerint túlélte és bujdosik.
- Nem közönséges módon születtél. – közölte Rob. – De most nem ez a lényeg. Biztonságban kell tudtunk.
- De.. haza kell mennem! Mi lesz, ha anyuék hazaérnek és ott lesznek azok az emberek!? – faggattam őket.
- Nem mehetsz vissza. Éppen azért. Mi lesz, ha jönnek újabb Holdgyilkosok?
- Nem érdekelnek! Drake! Kérlek, vigyél vissza! – fordultam hozzá.
- Nem tehetem. A te biztonságod a legfontosabb. Olyan erővel rendelkezel, amit ha Dermot megkaparint, a javára tudja fordítani.
- Mégis milyen erővel? Soha életemben nem voltam jó egyetlen sportban sem. 3-mas tanuló vagyok és nincs bennem semmi különleges!- fakadtam ki. Nem szólaltak meg. – Eddig normális életem volt, amíg ti meg nem jelentetek!
- Hidd el, hogy ha mi nem jelentünk volna meg mostanra rég halott lennél Mariaval együtt mert azok a fickók elkaptak volna! – kiabált dühösen Drake. Sose láttam még ilyennek. – Egyáltalán miért is törjük magunkat, hogy egy ilyen kis lányt megvédjünk? –kérdezte. - Drake.. ne most törjön ki belőled a valódi éned! – rivallt rá Rob.
- Mert mikor máskor? Kihozott a sodromból. Egyébként is már elegem lett, hogy túl kedvesen bánjak vele… Van jobb dolgom is annál hogy téged védjelek.
- Senki sem kért meg rá. – tettem karba a kezem.
- Éppen ez az! Hogy Maria megkért rá, hogy védjelek meg. Ennyivel tartozom neki, ha már felnevelt.
- Legalább.. had mennyek reggel haza elbúcsúzni tőlük. „ Ennyivel tartozom nekik, ha már felneveltek”
- Rendben. –sóhajtott Drake. – Köszönöm. – mondtam morcosan.
Drake szárnyai nem sokára eltűntek.
- Az éjszakát itt fogjuk tölteni? –kérdeztem a többieket.
- Igen. –felelte Emily.
- Remek. – dünnyögtem.
- Később mégsem maradtunk ott. Félrevonultunk egy nagy fához. Ott Rob csinált tábortüzet. Mi pedig körül ültük.
- A fizika korrepetálásnak semmi értelme nem volt. – jelentettem ki.
- Ha tudtam volna, hogy megtámadnak, hidd el, hogy nem bajlódtam volna veled.
- Kedves.
- Még nem ismered őt. Általában akkor szokott ilyen lenni, ha felhúzzák. Egyébként pedig nagy egoista.
- Nem is vagyok egoista.. - mormogott. – Imádod magad? –kérdeztem meghökkentem. - Nem. A csajok imádnak. – mosolygott önelégülten. Hát igen.. azt hiszem, most kezdem csak megismerni az igazi énjét. – Egyébként.. még sok mindent nem értek.
- Hosszú éjszakánk lesz. – sóhajtott fel. Majd elkezdték mesélni, amit tudnom kell.
Az anyám angyal, az apám pedig ember volt. Draket, anyám, miután megtudta ki az apja, örökbe fogadta. Mikor én megszülettem akkor Drake 2 éves volt. Az apám, John, fél évre rá meghalt egy csatában. Dermot amint megtudta, hogy megszülettem elment anyámhoz, aki letagadott, hogy biztonságban legyek. Végül odaadott a mostani „szüleimhez” akik felneveltek. Közben Draket tovább nevelte. Aztán Dermot végül rájött mostanság hogy mégis megszülettem és Maria megkérte Draket mielőtt eltűnt, hogy mindenképp óvjon meg az apjától. Nagyjából ennyi a történet. Az én történetem.
Akik elől menekültünk az előbb Holdgyilkosok voltak. 10 évig képzik, őket mielőtt megkaphatnák ezt a nevet. Holdgyilkos lehet akárki kivéve az embereket. Általában vámpírokat szolgálnak vagy Japán és Thaiföld Lordi családjait. A család minden egyenes ági leszármazottja lehet Holdgyilkos. Egy személyben töltik be a komornyik, a testőr és a legjobb barát szerepét. Általában egy Holdgyilkos egy családot védelmez. Soha semmi esetben sem árulnák el a gazdájukat. Nekik 6 éves korban megkezdik az alapos kiképzésüket, ami mint mondtam 10 évig tart el. Csak azután állnak szolgálatba miután elérték azt a bizonyos „Hold” fokozatot. Ahogy mondtam vámpírokat szolgálnak leginkább. Ezért is fura hogy egy bukott angyalt szolgálnak mégis.
Emily és Rob Haláltáncosok (Vérfarkasok). Ők a holdgyilkos családok női tagjai illetve, azok a férfiak, akinek nem valószínű, hogy lesz valaha gazdája. Ők főleg a harcművészetekben és a mágiában jártasak. Bárkivel köthetnek szerződést. Szolgálataikért pénzt kapnak és a szerződés bizonyos meghatározott ideig tart, aminek a lejáratakor megújíthatják azt mindkét fél belegyezésével. Emily és Rob 20 éven át voltak édesanyám testőrei. Drakeval pedig egyelőre 2 évig kötöttek szerződést. A négy mágia-ág közül birtokában kell lenniük az egyiknek, erőnek.
Mire mindent megtudtam róluk és a világukról már hajnalodott.
- Hogy megyünk vissza a városba?
- Gyalog. –mondta Drake halál komolyan. Nem viccelt. Kb. 15 kilométert gyalogoltunk, amikor megpillantottam a várost, ami még minimum 5 kilométerre volt. De azt az utat másfél óra alatt megtettük. A többiek nyilván hamarabb odaért volna, ha nem kellett volna állandóan megállnom, pihenni.
- Komolyan többre mennénk, ha felszállnánk egy hatalmas csigára. Akkor is gyorsabban haladnánk.
- Ne feledd, hogy Hanga nem kapott olyan kiképzést, mint te vagy mi ketten. Őt emberek nevelték. Persze hogy hamarabb elfárad. Egyébként is tovább bírta, mint a többi ember. – Emily.
- Jó, de a következő 5 kilométerben nem állok meg. Akármennyire is el vagy fáradva.
- Rendben. Egyébként meg.. nyugodtan hagyj magamra. Nem foglak kényszeríteni, hogy megvédj!
- Ó, ő meg akar téged védeni az élete árán is. – nevetett titokzatosan Emily.
- Süt róla, hogy utál.
- Senki sem mondta, hogy utállak. Egyszerűen idegesítő vagy.
- Ezt nyugodtan megmondhattad volna előbb is. Akkor talán nem bíztam volna meg annyira benned.
- A legszimpatikusabbakban tilos megbízni! Ezt tudnod kéne.
- Nem tudom, mire célzol. – értetlenkedtem, mint mostanság olyan sokszor.
- Mindent tudok rólad. Még Davidről is. – húzta mosolyra a száját. Lehajtottam a fejem. – Ez aljas húzás volt még tőled is.
- Senki se mondta, hogy nem lehetek veled aljas. – nevetett. – De komolyan, Hogy tudtál benne megbízni azok után, amit majdnem tett veled!? Másodjára sokkal közelebb járt ahhoz, hogy ágyába csalogasson.
- Drake, nem hiszem, hogy..- kezdte volna Rob de közbe vágtam.
- Utállak.. – morogtam. Hátat fordítottam neki és elfutottam. Nem tudtam merre csak annyit, hogy minél messzebb akartam kerülni Draketől. Mikor már 10 perce csak futottam, megálltam és körülnéztem. Nem lehettem olyan messze a többiektől, de nem tudtam pontosan, hogy merre vannak. Mindössze 10 perc alatt sikerült eltévednem. Erre is biztosan csak én lehetek képes.