Első fejezet 1/2

Az új fiú

A félévi osztályzataim szörnyűek. A szüleim élve fognak megnyúzni. Valljuk be meg is érdemelném. A szüleim sokat tesznek azért, hogy nyugodtan tudjak tanulni. Csak sajnos valami más mindig leköti a figyelmem.
Szünetben Jenna és Clary döbbenten meredt az ellenőrzőmre.
- Neked ez rossz? Mindössze 5 hármasod van! Nekem becsúszott három 2-es is. – mondta nyugtatóan Jenna. Sikerült megnyugtatnia, mert az ő szülei még szigorúbbak, mint az én szüleim.
Jenna az a fajta lány, aki minden buliba benne van és a pasija nélkül egyszerűen nem tud élni. Gazdag, mint mondtam szigorú szülei vannak. Ritkán vannak otthon és ez eléggé megviselte Jennát még kiskorában. Azt mondja most már megszokta. Szerintem erről szó sincs. Még mindig rossz neki, egyszerűen csak nem akarja ezt velünk közölni.
Clarissa, becenevén Clary félénk, visszahúzódó lány. Nagyon okos és gazdag. A családjának van egy nagy birtoka Írországban és Skóciában. A szülei elvárják tőle, hogy kitűnő legyen. Nem kell sokat törnie a fejét, hiszen az esze majdnem felér Einsteinével. Nagymamájától nagyon fél, mert mindig balett órákra akarja beíratni. Clary pedig nem szeret táncolni. Be kell vallani, nem is tud.
- Szerintem rendben van az az 5 hármas. Matekból nem vagy a legjobb, a fizikát egyenesen rühelled, a töri tanár köcsög, a többi meg nem érdekel téged ennyi. – magyarázta Clary. Igen, csak anyum mindig arra törekszik, hogy kitűnő legyek. Most komolyan erre nem inkább nekem kéne törekednem?
- Nekem viszont az a 3 kettes nem a legjobbat fogja kihozni a szüleimtől. Biztosra veszem, hogy 2 hétig szobafogságot kapok.
 - Reméljük, azért nem. Segítenetek kell bevásárolni Oliver szülinapjára. Egyszerűen nem tudom, hogy minek örülne… – Clary.
Oliver Clary öccse. Azt hiszem 25. –én van a születésnapja.

- Nem tudod, hogy minek örülne? De hisz együtt laksz vele. Biztos szokott valami megjegyzést tenni, hogy ez, de jó lenne! vagy ilyesmiket– Jenna.
- Ha mond is, akkor én nem figyelek oda. – fogta a fejét Clary.
- Nos, van még 5 napod. Abban az 5 napban próbált kifaggatni, hogy mit szeretne. De úgy, hogy ne fogjon gyanút. – mondtam neki. Felcsillant a szeme és többet nem aggódott ezen.
Bementünk a mosdóba. Egy csoport lány ott pletykált szokásához híven.
- Lányok.. mi a pletyka tárgya?- kérdezte tőlük Jenna.
- Hallottatok róla hogy mi történt Jessica Smith-el ugye? – kezdte az egyik lány.
- Igen. Az osztálytársam volt. Annyira sajnálom. – szomorodott el Clary
- Szörnyű, ami vele történt. De még szörnyűbb ami Alyson Morgannal történt. – súgta Lisa.
- Alyson Morgan? Ő az, aki a kémia versenyen részt vett és majdnem az 1. helyezést érte el? – kérdeztem.
- Igen.
- Mi történt vele? – kérdezte Jenna ijedve.
- Ugyanabban a sikátorban találtak rá amiben Jessicát is megölték. Csakhogy teljesen lecsapolták. Felvágták a torkát és az ereit. Egy csepp vér sem maradt benne. A vérét pedig valószínűleg elraktározták, mert ami a földön volt vér az nincs meg fél liter sem.
- Jézus Úr Isten! – sikított fel Clary.
A csengő hangja túlharsogta ugyan, de én majd meg süketültem. Elindultunk az osztályunk felé. Nem szólaltunk meg. Igaz nem ismertük, de tudjuk, hogy milyen jó szívű volt. Nem érdemelte meg a halált. Lecsapolták a vérét. Ha nem tudnám, hogy nem léteznek vámpírok, egyből rájuk gyanakodnék.
A fizika órán nem tudtam másra gondolni csak szegény Alysonra. Jessicát ismertem. Beképzelt volt, de hogy megöljék! Miért pont a mi iskolánkból? Miért most? Egyáltalán mi értelme van gyilkolni?
A gondolataimat egy papírgalacsin zavarta meg. Felnéztem. Jenna dobta. Szétnyitottam.
„ Minden percben csak Alysonra és Jessicára tudok gondolni. Szerinted nem furcsa hogy pont a mi sulinkból gyilkoltak meg kettő lányt?”
„ Igen, nagyon furcsa. Remélem, hogy ezt csak véletlen.” – írtam vissza.
„Én is. Azért vigyázzunk egymásra rendben? Kezdek megijedni.”
„ Megértelek. Engem is nagyon megrémisztett ez az egész.”
Óra után elmentünk az ebédlőbe. Claryt később engedték ki az óráról, de megtalált minket.
- Lányok egész órán csak szegény Alysonon járt az eszem. Mi lesz, ha legközelebb még egy lányt megölnek? Mi lesz, ha egy közeli barátunkat?
- Clary! Ilyenekre ne is gondolj! Ne beszéljünk többet erről rendben?- dühödt fel Jenna. Elkezdtünk csendben enni. A némaságot Josh törte meg, Jenna pasija.
- Sziasztok, lányok! Mi újság? – ült le barátnője mellé majd megcsókolta.
- Szia! Már kezdtelek hiányolni. Amúgy semmi különös. Milyen napod volt? – karolt belé Jenna.
- Unalmas. De délután megyünk próbálni a srácokkal. Eljöhettek, ha szeretnétek. – mondta.
- Végül is. Úgy sincs más elfoglaltságom. – közöltem.
- Akkor megyek én is. Otthon csak unatkoznék.
- Ki nem hagynám! – ölelte át Jenna. Teljesen megváltozott mióta elkezdtek járni Josshal. Sokkal vidámabb lett. Régebben mindig a szülei miatt bánkódott persze ezt nekünk mindig valami mással magyarázta. Claryvel kezdtünk miatta aggódni. Aztán jött Josh. Ő igazi selyemfiú, ha lehet ilyet mondani. Helyes arc, szép test, kék szem, szőke haj. Elmehetne akár modellnek is.
- Tényleg mielőtt el nem felejtem mondani.. holnaptól új osztálytársatok lesz. – jelentette be.
- És ezt te honnan tudod, már megint? – kérdezte Jenna gyanakodva.
- Amikor behívattak az igazgatóiba akkor hallottam, ahogy elintézi az osztályfőnökötök a srác adataid.
- Te mindig csak bajba kerülsz! – nyafogott Jenna.
- Most kivételesen csak segíteni kellett. Csak gondoltam szólok.
Miután az utolsó óráról is kicsengettek elindultam hazafelé. Hideg volt és esett a hó. A járdákat vékony jégtakaró fedte. Egyszer-kétszer megcsúsztam, de sikerült visszahoznom az egyensúlyomat. Így megúsztam szárazon. Otthon anyáék alig várták a félévi bizonyítványom. Nem repestek az örömtől hogy lett 3 hármasom, de megígértem, hogy ezt év végére kijavítom. Tudták, hogy nem hazudok így ennyivel el lett rendezve.
Jenna már nem járt ilyen jól. A szülei megtiltották neki az internetet azzal az indokkal, hogy az miatt nem tanul. De legalább nem tartják szobafogságban, így délután ő is eljött a fiúja próbájára. Josh és a bandája farsangkor fellép az iskolában. Most arra készülődnek. Összesen 3-an vannak. Josh gitározik, Adam az énekes és Brad pedig a basszus gitáros. Keresnek egy dobost is, de még nem találtak olyan fiút, aki tudna rendesen dobolni. Dob nélkül is nagyon jól hangzanak a dalok, amiket írtak csak dobbal, egy fokkal jobb lenne. Ezt nem mertem nekik egyelőre megmondani. Így is meggyűlik a bajuk a szomszédokkal.
Amikor a próba véget ért mindenki hazafele vette az irányt. Claryvel egy környéken lakunk. Útközben megbeszéltük, hogy holnapra ő kideríti, mit szeretne, az öccse a születésnapjára én pedig elkísérem.
Amint hazaértem a konyhát vettem célba, de nem jutottam el odáig. Anyuék a nappaliban beszélgettek egy számomra ismeretlen családdal. Egy anya, egy apa és egy fiú. Anya azonnal meglátott és odavezetett a vendégek elé.
- Rob, Emily, Drake ő itt a lányuk Hanga. Hanga, ők itt Rob, Emily és Drake. Rob az új rendőrfőnök. Emily neked fogja tanítani a történelmet. Drake pedig az osztálytársad lesz. És ők az új szomszédjaink.
- Értem. Öhm.. üdv. És... mi történt Baldwinnal? –faggattam.
- Te nem is tudod? Pedig azt hittem az iskolában már tudják. – mondta apa.
- Mit?- tudakoltam.
- Baldwint tegnap este megölték. – felelte Rob. - M-megölték? –kérdeztem vissza.
- Igen. Úgy tűnik, az iskolátok vonzza a gyilkost. – mondta komoran Emily. Érthetetlenül meredtem rájuk.
- Jessica és Alyson is a te iskoládba járt. Baldwin pedig Aaron édesapja, aki szintén a te iskoládba jár. – magyarázta Rob.
- Akkor.. ezt úgy érti, hogy azok vannak veszélyben, akik ebbe az iskolába járnak? –kérdeztem.
- Ez csak egy feltételezés. Nem lehetünk benne biztosak. Mindenesetre sötétedés után semmiképp se menj ki.
- Nem állt szándékomban, de így még jobban fogok vigyázni. Egyébként… mi történt Baldwinnal?
- Igazából nem találták meg az teljes testét. Csak a fejét hagyták hátra. – szólalt meg Drake is. Furcsa fiú. Egyáltalán nem hasonlít a szüleire. Robnak szőke haja és barna szeme van. Emilynek vörös a haja zöld szemekkel. Plusz kreolbőrű. Nem hiszem, hogy szoláriumba jár. Napozáshoz pedig télen kicsit túl hideg van. Drakenak fekete haja, kék szeme és hihetetlenül fehér bőre van. Ráadásul Emily és Rob épphogy elérhetik a 30-at. Ha a fiú az osztálytársam lesz, akkor valószínű, hogy 15-16 éves. Akkor Emily 15 évesen szülte? Fura egy család.  De lehet, hogy sokkal többek 30-nál és csak jó formában vannak. Csak hogy most nem ez a lényeg. Az iskolámból 2 lányt megöltek és lefejezték a rendőrfőnököt. Remélem, a rendőrség minél hamarabb megtalálják a gyilkost és bezárják.
- Mindent elkövetek, hogy elkapjam a gyilkost, de szerintem most ne erről beszélgessünk. – mondta Rob. Igaza van.
Vacsorára maradtak. Anyuék elég jól kijöttek velük. Miután elmentek felmentem a szobámba elővettem kedvenc krimi könyvem és elkezdtem olvasni. Holnapra csak matekból volt. Azt pedig elég csak lemásolnom.
Hamarosan elálmosodtam így lefeküdtem aludni.

Amikor felébredtem már 07: 42 volt. Miért nem csörgött a telefonomon az ébresztő? Felültem és körülnéztem. Akkor vettem észre, hogy nem a saját szobámba vagyok. Kinyitottam az ajtót. Ez nem a mi házunk. Lementem az emeletről. Teljesen ismeretlen. Végül eljutottam a konyháig ahonnan hangokat hallottam.
- Már most elegem van ebből az egészből. –hallottam meg Drake hangját.
- Marianak megígérted.
- Chö.. semmi kedvem ezt csinálni. Szerintem az a lány biztos észrevette, hogy egyáltalán nem hasonlítok rátok.
- Hát igen.. Hanga okos lány. Nem hiába Maria lánya. – Rob. - Engem hidegen hagy, hogy ki lánya. – mondta Drake.
- Tudjuk mind, hogy ez nem így van. - Nem akartam többet hallani így inkább elhátráltam sikeresen ledöntve egy virágcserepet. Becsuktam a szemem. Hiába akartam kinyitni nem tudtam minimum 5 percig. Addigra pedig észrevettek. Ott jöttem rá, hogy csak álmodok.

És felébredtem. Fél 6. Már nem aludtam vissza. Lezuhanyoztam megcsináltam a hajam és nem foglalkoztam különösebben ezzel a furcsa álommal.  Megreggeliztem és elindultam az iskolába. Abban a pillanatban lépett ki Drake a házából. Akaratlanul is eszembe jutott az álmom. Ráadásul az anyámat nem is Mariának hívják.
- Szia. – köszöntem neki, amikor kiléptem a kapun. - Szia. – ásított mintha álmos lenne, de a szemei nem erről árulkodtak. Az úton nem sokat beszélgettünk. Mindössze annyit, hogy milyen óráink lesznek. Megkérdezte milyenek a tanárok stb..
Miután beértünk az iskolába Drake elment az igazgatóhoz én pedig készültem volna bemenni az osztályba de Clary és Jenna lerohamoztak.
- Ki volt az a helyes fiú, akivel a suliba jöttél? – kérdezte izgatottan Clary. - Még nem láttam a gimiben.. – közölte Jenna.
- Ő az új osztálytársunk.. és az új szomszédom.
- Mázlista.. – mondta naivan Clary
- Tetszik neked? – kérdeztem.
 - Dehogy tetszik! Vagyis csak egy picit, de mint mondtam nekem nem kell most pasi. – felelte.
- Jó, te tudod. Mindenesetre van valami furcsa ebben a srácban. Mondjuk attól jó fej.
- Te mindenkire így gyanakodsz?- kérdezte a most érkező Josh.
 - Szia, neked is. – nem velem volt elfoglalva hanem Jennával. Mi, szinglik ilyenkor inkább tovább álltunk.

Az osztályfőnök miután bemutatta Draket, elment mintha nem osztályfőnöki óránk lett volna. Mindenki odavonult az új fiúhoz. Ritka, hogy valaki félévkor vált sulit de ez az apja munkája miatt van ugyebár..